Kevesen tudják, hogy városunk adott a Magyar futbalnak egy világbajnoki ezüstérmes labdarúgót, egy labdarugót aki 49 -szer húzhatta magára a nemzeti vállogatott mezét, és több mint ötszázszor a Ferencvárosét, ezzel kiérdemelve az FTC örökös bajnoka címet.

Forrás: wikipédia

Lázár Gyula, beceneve: Tanár úr
Született: 1911 Január 24. -én Füzesgyarmaton, elhunyt 1983 Február 27. -én Budapesten.

Világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó. Tagja a Ferencváros 1931-1932-es idényben 100 százalékos eredménnyel bajnokságot nyert csapatának. Becenevét a szurkolóktól kapta: kiválóan kezelte a labdát, pontosan passzolt és csúszós talajon sem volt párja a pályán. Mindig szerény volt és játékostársai is egyöntetűen elismérték játéktudását.

Pályafutása:

1931 és 1941 között 49 alkalommal szerepelt a válogatottban és 1 gólt szerzett. 1931-ben a Svájc elleni 6-2-es győzelemmel végződött mérkőzésen mutatkozott be a nemzeti tizenegyben. Lázár kiváló játékot produkált és a meccs végén a játékosokat a szurkolók a vállukon vitték le a pályáról. Játszott az 1934-es olaszországi és az 1938-as franciaországi világbajnokságon. Itt az ezüstérmet szerzett csapat tagja.
1937. június 20-án tagja a Közép-Európa válogatottnak, mely 3-1-re legyőzte a Nyugat-Európa válogatottat.
1930-ban mutatkozott be az Üllői úton, egy Wiener AC elleni 1-0-s győzelmet hozó találkozón. Többször hívták külföldre játsztani, de végig hű maradt a Ferencvároshoz, ahol összesen 511 (!) mérkőzésen szerepelt (273 bajnoki, 199 nemzetközi, 39 hazai díjmérkőzés) és 39 gólt szerzett (12 bajnoki, 27 egyéb). Ötszörös magyar bajnok, négyszeres magyar kupa-győztes, egyszeres KK győztes. Az FTC-ben utoljára 1943. november 14-én lépett pályára az Újpest ellen (1-2) a Megyeri úton.

Eredményei:

• Világbajnoki ezüstérem.: 1938 - Franciaország
• Közép-európai kupa-győztes: 1937
• Magyar bajnok: 1931-1932, 1933-1934, 1937-1938, 1939-1940, 1940-1941
• Magyar kupagyőztes: 1933, 1935, 1942, 1943
• Az év labdarugója: 1933
• az FTC örökös bajnoka: 1974

Az 1938 világbajnoki ezüstérem.

A döntő összeállítása (Olaszország - Magyarország):

A sorban harmadik 1938-as labdarúgó-világbajnokságot Franciaország rendezte meg. A világeseményen 15 csapat vett részt. A magyar csapat kiutazása ismét sem ment zökkenőmentesen. Egy csatlakozás lekésése után végül a csapat mégis továbbutazhatott a reimsi polgármester közreműködésével.
A nyolcaddöntőben Holland-India (nem Hollandia) csapata ellen kerültünk össze. A csapat nem bízta a véletlenre a mérkőzés végkimenetelét. A legerősebb összeállításban léptünk pályára az ismeretlen játékerőt képviselő ázsiai csapat ellen. Azonban az óvatosság túlzottnak bizonyult. Az első félidőben kényelmes 4 gólos vezetés után a magyar csapat visszaállt és óvatos játékkal tartalékolva a következő mérkőzésre félgőzzel játszott, de így is szerzett még két gólt.
A negyeddöntőben Svájc következett. Az ellenfelünk fáradtabban várta a mérkőzést, hiszen az első fordulóban a német csapat ellen játszottak egy döntetlent, és csak a megismételt mérkőzésen tudtak felül kerekedni. Ennek ellenére a svájciak jól játszottak, de az első félidő hajrájában Sárosi György gólt fejelt, majd a mérkőzés lefújása előtt Zsengellér Gyula bombájából gól született.
Az elődöntőben Svédország várt ránk. A mérkőzés első percében hatalmas meglepetésként az ellenfelünk megszerezte a vezetést. Ez olyannyira leblokkolta a csapatot, hogy az első játékrész feléig kellett várni a magyar válaszra. Magyar akció végén a lövésbe csak belekotorni tudnak a svéd védők és öngól. Újra visszatértünk a mérkőzésbe és jó játékkal még 4 gólt szereztünk. Zsengellér 2, Titkos Pál és Sárosi 1-1 góllal járult a magyar sikerhez és Magyarország ott volt a döntőben.
Hatalmas sikernek számított, hogy Magyarország döntőt játszhatott. Ilyen magaslatra még sosem ért el a válogatott és a közönség bizakodott a világbajnokság megnyerésében, holott talán ez az olasz csapat ellen irreális elvárás volt. Ráadásul 13 éve nem sikerült győznünk ellenük. A döntő előtt a szövetségi kapitány változtatott a csapatban, a hátvédsorban és a középpályán is. A mérkőzés elején már potyogtak a gólok. A magyar csapat a 6. percben hátrányba került, de Titkos rá két percre egalizált. 10 perccel később az olaszok ismét vezettek. majd előnyüket megduplázva már 3–1 volt az eredmény. A hajrában a csapatunk még Sárosi góljával visszatért a meccsbe, de sajnos megszületett ezután a negyedik olasz gól is. A mérkőzés után a magyarok is elismerték, hogy a jobbik, erősebb, jobban játszó csapat győzött. Dietz Károly szövetségi kapitány nem mondott le közvetlenül a világbajnokság után csak egy évvel később. Szépségtapasz még, hogy a góllövőlistán Zsengellér második 6 góllal, Sárosi 5 góllal harmadik lett.

F.L.  2013-02-14